Izzadt, forró testünk megborzongott a csikorgó esti fagyban. Tudtuk, hogy nem ez a szerelem, de azt is tudtuk, hogy abban a pillanatban ez valami nagyszerűbb, valami fontosabb, tisztább, értékesebb. Azokra gondoltunk, akik nem lehettek köztünk, “munkájuk” vagy más halaszthatatlan elkötelezettségük miatt. Szótlanul idéztük fel a sebesültek emlékét, a hősöket kiknek a harcmezőn omlott vére, és szánakoztunk azokon, kiket testük fogyatékossága tartott távol a küzdelemtől. De aztán semmi nem számított csak a jég vakító fehérje, a korong feketéje, és ahogy a korcsolya belemar a jégbe.
vajon lehet-e szexmentes barátság férfi és férfi között?
