A kontextuális szponzoráció magasiskolája.
+ FOTÓ.
most nem arról lezs szó, hogy jaj, milyen ciki, ha a tartalomra furán rímelő vagy azt ütő hirdetés jelenik meg. ilyen baleset van.
de. ez az egész “alányomásos” szar, hogy “van egy kis hely ott még a szélén, miért nem adjuk el?” tényleg az albalkáni vizuáligénytelenségnek a kilencvenes évek végi tetőfokát idézi, a gagyimagazinok és a csúcsra járatott Pesti Est hőskorát.
és bazmeg nincs, nincs Magyarországon egy sales, amelyiknek el lehetne magyarázni, hogy ez kurva gáz. ez gagyi, ez szemét. nem, bazmeg. jönnek. az indexnél azzal, hogy ”látjátok, már az origónál is van, jujjjuj, nekünk is virítani kell, különben elesünk újabb 65 forinttól”, az origónál meg azzal, nyilván, hogy az Index így meg úgy.
egész elképesztő értelmezése ez a szakmának, hogy a “termékfejlesztés” annyit jelent, hogy találunk egy kis helyet még valahol, és eladjuk azt. csak más hely legyen, mint ami eddig volt, és lehetőleg legyen benne atratalomban minél mélyebben. és erről a bringáról egyszerűen képtelen leszállni az ipar. a hirdetők is azt gondolják, hogy ez a fasza, meg aztán a salesek is azt gondolják.
pedig csak undormány.
nagy szerencse (uh, baz), hogy meg fog ez a piac halni.
mondjuk pont a fenti esetben teljesen jól kiadja, vegyél biztosítást, mert le fogol zuhanni a síliftről. sokféleképpen ízléstelen persze, de.
