sör, só
a spicc sörkoktélos cikkéről jutott eszembe, hogy a sötét szovjetunióban, a nyolcvanas évek elején-közepén mindig bekentük a korsó száját egy kis sóval, azon keresztül szürcsöltük az általában a kelleténél sokkal savanyúbb és élettelenebb lét. hogy miért, nem tudom, ezt láttuk tizenhat évesen a szomszéd asztalnál, csináltuk mi is. a másik meg az volt, hogy nem egyet kértünk egyszerre, hanem minimum kettőt, és a másodikat, a harmadikat, a többit áttöltöttük az elsőbe, úgy ittuk. ma már nincs ilyen arrafelé sem, ahogy sötét szovjetunió sincs, és ahogy a sör is sokkal sokfélébb és jobb. na de ti világlátott emberek vagytok, hallottatok-láttatok bárhol másutt sózott söröskriglit, vagy ez egy ilyen speciális jelenség volt földrajzilag és korszakilag egyaránt?
pivo bez vodki…
